Béres Alexandra (fitnesz)

Béres Alexandra, mint a magyar Jane Fonda (mosolyogva minden könnyebben megy) Fitnesz világbajnoknőnkre, Béres Alexandrára sokan úgy tekintenek, mintha nem is földi lény, hanem valamiféle csodálatba ejtő tárgy lenne: vele az emberek többsége másképp viselkedik, mint egberes01

yéb alkalmakkor. Azt azonban, hogy mi rejtőzik a szépen kiformált test és a sikerek mögött, kevesen tudják.

– A népszerűségnek sok fajta vetülete létezik, a számodra melyik zavaró?

– Nem szeretem például, ha rám csodálkoznak, ha őszintétlenül viselkednek velem szemben, vagy leszólítanak az utcán. Sajnos, bizalmatlanná tettek a velem történt rossz tapasztalatok, időnként azt veszem észre, hogy amikor megismerkedem valakivel, szinte azt várom, mikor fogok csalódni benne. Ezért nem szívesen megyek új társaságba, nem szívesen kötök új kapcsolatokat, jobban szeretek abban a közegben mozogni, amelyben már ismernek, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, nem várják el tőlem, hogy másképp viselkedjek, mint ahogy megszoktam.

A valósághoz azonban hozzátartozik, hogy a népszerűségnek megvannak az előnyös oldalai is: ennek köszönhetem, hogy beindíthattam a Váci úti fitnesz termet, amely ragyogó vállalkozásnak bizonyult. Ha nem lennék világbajnok, ha nem ismemének olyan sokan, nem valósíthatnám meg az egészséges életmód elterjesztésével kapcsolatos elképzeléseimet sem.

– Miért, milyen tervek foglalkoztatnak?

– A legközelebbi, hogy szeretném eredményesen befejezni tanulmányaimat a Testnevelési Egyetemen, hosszú távon pedig merész célokat tűztem ki magam elé, például szerepet akarok vállalni a szép test és az egészséges életmód iránti igény elterjesztésében Magyarországon. Nem titkolom, szeretnék a magyar Jane Fonda lenni, aki az Egyesült Államokban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma minden harmadik ember valamilyen sportot űz és egészségesen étkezik. Nekünk, magyaroknak van mit bepótolnunk, hiszen ebben a rangsorban hátrább vagyunk. A pacalról, a marhapörköltről és a gulyáslevesről kevesen mondanak le, nem csoda, hogy a mai napig ezekkel az ételekkel azonosítják hazánkat. A diétáról keveset tudnak idehaza, azt hiszik, hogy ez egyenlő a fogyókúrával. A célom tehát az, hogy minél több emberrel megismertessem a diétát, továbbá felhívjam a figyelmet arra, hogy egészséges életmóddal a betegségek megelőzhetőek, és segítsek a testedzés iránti igény kialakításában. Úgy hiszem, ezen a téren sokkal nagyobbak a lehetőségek, mint gondolnánk.

– Milyenek a tapasztalataid?

– Magamról tudom, mekkora változáson mehet keresztül, aki rászánja magát, hogy megváltoztassa a külsejét, hogy arányossá tegye a testét. A történetem a következő: egészen 18 éves koromig ritmikus sportgimnasztika versenyző voltam, szerettem volna világbajnok lenni, de már serdülőkoromban rájöttem, hogy túlságosan nagydarab vagyok a többiekhez képest, be kellett látnom, hogy az álmom nem teljesülhet, legfeljebb a válogatott kerettagságig vihetem. Ennek ellenére tovább versenyeztem, mert rettenetesen szerettem magát a sportágat, csodálatos érzéssel töltött el az önkifejezésnek ez a módja, hiszen a testünk fantasztikus érzések közlésére alkalmas. Ám, amikor egy alkalommal megpillantottam az első fitnesz versenyre hívó plakátot, úgy éreztem, rám mosolygott a szerencse, ezt az új sportágat éppen nekem találták ki, tovább folytathatom a versenysportot.

Elbúcsúztam hát az rsg-től, és belevetettem magam a fitneszbe. Hogy jól döntöttem, azt az első országos bajnoki cím megszerzése is alátámasztotta. – Ahhoz, hogy álmaid valóra váljanak, miben kellett változnod? – Sokat kellett tanulnom, hiszen át kellett alakítanom az étrendemet és a testemet, méghozzá alaposan: a széles válIcsontomhoz ritka keskeny medence párosult, mindemellett alig volt popsim, egyszóval az arányaim nem feleltek meg az elvárásoknak. Pokoli kemény munkába kezdtem, eleinte egyedül, majd doktor Széchenyi Józsefné, később Turós György segítségével nekiláttam, hogy átformáljam az izmaimat: ott gyarapodjon, ahol hiányzik, méghozzá úgy, hogy közben ne veszítsem el a nőiességemet, a hajlékonyságomat, a mozgáskészségemet.

A feladat azért volt nehéz, mert akkoriban ennek idehaza nem voltak hagyományai, mivel a testépítés addig elterjedt módja nem volt alkalmazható a fitneszben. – Mennyi időbe telt, mire megvalósítottad az elképzelésedet a tested tökéletesítésében? – Tizenhárom évi rsg-s múlttal a hátam mögött, a fitneszben eltöltött ötévi kemény munka után jutottam el oda, hogy a fitnesz versenyek követelményeinek megfeleljen a külsőm. A tapasztalataim egy részét videó kazettára vettük, amely segít a szép testre vágyóknak az izmaik formálásában. Hangsúlyozom, ezek a gyakorlatok nem az erősítéshez, hanem az izomformáláshoz nyújtanak segítséget.

– A világbajnokság előtt volt-e valamiféle megérzésed, hogy megnyered a versenyt?

– Az égvilágon semmi. A vb előtt teljesen belefeledkeztem a munkába, szinte megbabonázott a szent cél iránti elkötelezettség, de a hatodik érzékem nem súgott olyasmit, hogy győzhetek. Hogy ez mégis sikerült, annak rengeteg. az összetevője. Tudja, a fitnesz versenyzők élete nem hasonlítható más versenyzőkéhez, hiszen túl azon, hogy beres02naponta 4-5 órát, férfiakat megszégyenítően keményen edzenek, mellette ott van a diéta, amely a nap egyetlen percében sem enged lazítani. Azelőtt magam is szerettem a pacalt vagy a csokit, de ma már semmiféle gondot nem okoz a róluk való lemondás. Imádom viszont az anyukám által készített szenzációs salátákat, amelyeknek többek között a jó közérzetemet köszönhetem.

– Az embereket nyilván érdekli, milyen a kapcsolatod szerencsével...

– Talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. Hozzáteszem, nem tartozom a babonás emberek közé, képtelen vagyok például megjegyezni, hogy mikor kell megköszönni, és mikor igent mondani: akkor-e, ha egy kalappal kívánnak nekem, vagy ha simán sok szerencsét kíván valaki... Ha az évek során azzal lettem volna elfoglalva, milyen szokásokat alakítsak ki, amelyek majd elvezetnek a végső sikerhez, valószínűleg sohasem jutottam volna előre, mert meggyőződésem, hogy nem a babonák vezetnek a csúcsra, hanem az, ha a magunk elé kitűzött célnak mindent alárendelünk. Egyedül a munkában hiszek, semmi egyébben. Érdekes, régebben azt hittem, mások sokkal többet tréningeznek mint én, aztán, ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy az emberek hajlamosak nagy terveket szövögetni, miközben kevés erőfeszítést tesznek megvalósításuk érdekében, így az álom csak álom marad.

– A szerencsés csillagzat a szerencsejátékokban is érezteti a hatását?

– Néhány évvel ezelőtt rendszeresen és szívesen lottóztam az édesanyámmal, de aztán úgy gondoltam, jobban szeretem magam irányítani a sorsomat, ezért, felhagytam a játékkal. Ám tudom, az életemben sok mindent a szerencsének köszönhetek: a szüleim nagyszerű emberek, büszke vagyok arra, hogy ilyen remek közösségben nőttem fel. A szerencse számlájára írható a férjemmel való megismerkedésem is, igaz, a folytatás rajtunk múlott, azt hiszem, a kapcsolat alakításából mindketten egyformán kivettük a részünket, ennek köszönhető, hogy remekül megvagyunk. A beszélgetés végéhez érve azonban fontosnak tartom elmondani, hogy az életben sok múlik a hozzáállásunkon. A pozitív gondolkodás óriási segítséget jelenthet a céljaink elérésében: mosolyogva minden könnyebben megy, mint erőlködve.

– Ez akár az életed mottója is lehetne!

2000. május

Komment a cikkhez


1 + = nyolc


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges