Béres Tímea (kosárlabda)

Rosszul kezdődött, jól végződik berestimea2Jókora feltűnést kelt a kosaras család, ha valahol megjelenik, hiszen a mama 185, a papa 201, a fiuk 204, a lányuk, Béres Tímea, a PVSK-MiZo kosárlabdázója 190 centiméter magas. Hozzájuk csatlakozott a 206 centiméter magas Sztojan Ivkovics, a kaposvári kosárlabdacsapat idegenlégiósa, akinek a nyáron fogadott örök hűséget Tímea. Béres Tímeával arról beszélgettünk, miféle fordulatokat hoz olykor az élet: előfordul, hogy történik velünk valami szörnyűség, amiről azt hisszük túl sem lehet élni, egy időután viszont rájövünk, hogy nem is olyan nagy a baj, mint amekkorának látszott, lassacskán kiderül, hogy minden a javunkra vált. – Borzasztóan megviselt, hogy elküldtek Sopronból, azt hittem, vége a világnak, de utólag örülök neki, mert azóta minden jóra fordult. Ha ez nem történik meg velem, talán sosem jutok el Los Angelesbe, hogy belekóstoljak a profi világba, és az sem valószínű, hogy Pécsre igazoltam volna. Most azonban mindkettőnek örülök, mert jól alakult az élet: már régóta izgatta a fantáziámat, milyen is az Egyesült Államokban, a kosárlabdázás őshazájában játszani. Sokáig elérhetetlennek tűnt, mindemellett rettenetesen vonzott. Egy játékos-menedzser segítségével elutaztam az úgynevezett játékos válogató táborba, ahol két napon keresztül tesztelték a jelentkezőket. – Mesélnél erről egy kicsit bővebben, ez bizonyára sokakat érdekel! – Úgy negyvenöten lehettünk – rajtam kívül mindenki amerikai. Az elején csoportokra osztottak bennünket, a kezünkbe nyomtak egy papírt, rajta támadási figurák, amelyeket meg kellett tanulni és alkalmazni. A háromórás iszonyatosan kemény edzéseken számomra túlzásnak tűnt, hogy annyira kiabálnak; biztatják egymást, hergelik magukat, de aztánberestimeabelejöttem, és sikerült valamennyire átvennem a mentalitásukat és a pörgő ritmust. Az edzők tulajdonképpen arra voltak kíváncsiak, ki mire képes, amikor a játékos eljut a teljesítőképessége határához. Igen tanulságos volt ez a két nap a számomra: egyrészt megszűnt bennem a kíváncsiság, amely már régóta nem hagyott békén, másrészt tisztába kerültem azzal, hol tartok most, és hová kell eljutnom, milyen hiányosságokat kell pótolnom, ha egyszer elszánom magam, hogy megpróbálok odakint játszani. – Nyilván jó ideig még idehaza, a PVSK-ban szeretnél kosarazni. A csodálatos eredmények, amelyeket ez idáig elértetek a csapattal, minden bizonnyal még néhány évig itthon tartjátok, ezért kérdezek egy kicsit a jelenről is: mit tud Rátgéber László, amivel képes a csapatot ,,belehajtani" a ragyogó eredményekbe? – A hazai bajnokság és az Euroliga sorozatmérkőzésein kiderült, hogy fizikailag ragyogóan felkészítette a gárdát, mi mással lehetne különben magyarázni, hogy ennyire egyenletesen jól szerepel a csapat... Ezen kívül roppant alaposan elemzi az ellenfeleket, így Európában a legjobbakat is képesek vagyunk legyőzni, mindemellett olyan szervezett játékot valósít meg, amely másutt nem tapasztalható. A fegyelem szintén egyike a hatásos fegyvereknek, amely mellé tisztelet is társul, ez a kettő az alapja annak, hogy gondolkodás nélkül követjük az utasításait. – Az esztendő végéhez közeledve elgondolkoztál már azon, mit vársz a 2001-es évtől? – Tudod, a 2000-es év rosszul kezdődött, de jól folytatódott, és úgy tűnik, remekül végződik. Ha a következőévben sikerül megnyernünk a bajnokságot, és bekerülünk az Euroligában a legjobb négy közé, ritka nagy fegyvertényt hajthatunk végre, olyat, amilyennel eddig egyetlenegy magyar csapat sem büszkélkedhet. Boldog vagyok, ha ennek részese lehetek!

2000. december

Komment a cikkhez


7 + nyolc =


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges