+Bicskei Bertalan (labdarúgás)

Boci, boci, tarka...

Egészen kicsi volt, talán négy-öt éves, amikorLabdarúgás - Huszonöt éves az ifjúsági Eb-t nyert válogatott a Tamás bátya kunyhója című darabban, amikor színésznő édesanyját megnézte a Tamás bátya kunyhója című darabban. A történet szerint valaki le akarta lőni az anyukáját a színpadon, mire ő a páholyból éktelen kiabálásba kezdett, hogy felhívja a figyelmét a bajra.

Bicskei Bertalan ekkor határozta el, hogy nem követi szülei példáját, belőle sosem lesz színész, hiszen az életveszélyes pálya. Ezzel szemben előszeretettel nézte a futballmeccseket a lakásukhoz közeli Testnevelési Főiskola pályáján, ahol a legnagyobb tapsot mindig a kapus kapta, ezért aztán úgy döntött, futballkapus lesz.

Amikor már megtanult olvasni, lelkesen bújta Csanádi Árpád kapusokról szóló könyvét, sőt, ezen instrukciók alapján az egyik barátjával reggelente, iskola előtt, eljártak a MOM-parkba gyakorolni a vetődést. Később, amikor a Ferencváros játékos-toborzót tartott, elment, hogy jelentkezzen, de rengetegen voltak, neki nem jutott mez. Az volt a szerencséje, hogy megakadt rajta Száger Misi bácsi szeme, odament hozzá, és hívta, jöjjön el másnap is, lesz számára mez. Így kezdődött a játékos-pályafutása. színésznő édesanyját megnézte

– Játékosként sokszor volt hasonló szerencsében részem, de futball edzőként nemigen foglalkozom vele, mert Fortunára hagyatkozni ebben a szakmában óriási hiba lenne, persze ez nem jelenti azt, hogy nem találkoztam számtalanszor vele a munkám során. A szerencse egyik legmeglepőbb megnyilatkozása Dél.Koreában ért, amikor tíz évvel ezelőtt a Daewoo Royals együttesénél edzősködtem: a bajnokság végét követő kupaküzdelmek kezdetén vettem át a csapatot, így aztán semmit sem tudtam a játékosokról. Azzal a feladattal bíztak meg, hogy bajnokságra vezessem a gárdát, amelyik tele volt remek játékosokkal, ennek ellenére képtelenek voltak bajnoki címet szerezni. Nos, amikor az első kupameccsen leültem a kispadra, ráhagyatkoztam a két pályaedzőre mind az összeállítást, mind pedig a taktikát illetően. Tornarendszerben bonyolították le a kupát, így a rendelkezésre álló rövid idő alatt lehetetlenség volt megismerni a csapatot, jobbnak láttam hát, ha egyelőre semmibe sem szólok bele, csak illően megdicsérem a csapatot a győzelmek után. A vége az lett, hogy megnyertük a Koreai Kupát, ami csakis a szerencse számlájára írható.

– Mi történt azután a bajnokságban?

– Megnyertük azt is, de abban már semmilyen szerepet sem játszott a szerencse. A kupát követően ugyanis kemény munkába kezdtünk, ezen kívül változtattam az alapfelálláson, új szisztémát vezettem be, ennek eredményeként volt úgy, hogy húsz ponttal vezettük a bajnokságot a kétpontos rendszerben. A végén tizenöt pontos előnnyel kivívtuk az elsőséget. Hatalmas ünneplésben részesítették a gárdát: európai mércével mérve óriási étteremben vacsoráztunk, amelynek fénypontja az volt, hogy mindenki énekelt a színpadon egy dalt. Amikor rám került a sor, odamentem a mikrofonhoz, és belekezdtem a Boci, boci tarka kezdetű gyerekdalba, hogy minél gyorsabban túl legyek a visszautasíthatatlan feladaton, és repedtfazék hangommal ne éljek vissza a vendéglátók jóindulatával. Ám ahogy haladtam előre a dalban, láttam, hogy a játékosaim, no meg az egész étterem fetreng a nevetéstől. Nem tudtam mire vélni a dolgot, egészen addig, amíg a pályaedzőm nem világosított fel arról, hogy ez az ártalmatlannak tűnő szó, azaz a boci, koreai nyelven a nemi aktusra való buzdítás trágár megfelelője, nem csoda hát, hogy "pusztultak" a nevetéstől a dalocskám hallatán.

– Egyébként szeretett ott dolgozni?

– Őszintén mondhatom, hogy igen. A furcsaságok ellenére ugyanis rengeteg szép élmény köt ehhez az országhoz, meg a többihez is, ahol valaha edzőként megfordultam, ezért ha egyszer nyernék a lottón, feleségemmel, Anival ismét végigjárnánk ezeket a helyeket: Kölnből Svájcba vezetne az utunk, onnan Egyiptomba, majd Szaúd-Arábiába mennénk, azután Dél-Koreába, és úgy jönnénk haza. Szép körút, ugye? Életünk felejthetetlen élményei közé tartoznak ezek az országok, úgyhogy - ha egyszer nyugdíjas leszek, valahogy szerét ejtem, hogy megvalósítsam az álmunkat, akár nyerünk a lottón, akár nem.

2001. augusztus 1.

Komment a cikkhez


− 3 = öt


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges