Borsay Szabolcs (motorsport)

Kétszázas sebességgel – a menetiránynak háttal

borsay1Néhány évvel ezelőtt megkértem az egyik ismerősömet, mutassa meg, milyen 200 km/órás sebességgel száguldani. Némi csalódással vettem tudomásul, hogy szinte semmi különbséget nem tapasztaltam, mivel a Mercedes, többek között azért szuper autó, mert nem érezhető benne a jelentős sebességváltozás. Ugyanez azonban nem mondható el a motorozásról, hiszen ott az ember szó szerint a saját bőrén érzi a sebességet. A kíváncsiság nagyúr, megértem, ha valaki szeretné kipróbálni, milyen maximumra járatni a gépet, azt már kevésbé, ha valaki mindezt a menetiránynak háttal teszi. Borsay Szabolcs (névjegy) megtette, ezzel minden bizonnyal bekerül a Guinness-rekordok könyvébe:

– Hogyan jutott ez eszedbe? – Tavaly szeptemberben jött az ötlet: csak úgy, egyszerűen kipattant a fejemből. Ebben, szerintem, nincs semmi különös, hiszen tizenöt éve motorozom, három évvel ezelőtt nekiálltam streetfighterezni, azóta társammal, Szomor Ildikóval bemutatókra járunk, ami azt jelenti, hogy különböző mutatványokat adunk elő motorozás közben. Motorakrobatikának nevezném, különböző trükköket mutatunk be, például az első vagy a hátsó keréken halad a motor, miközben a kormányon ülünk, vagy pörgetem a hátsó kereket anélkül, hogy levenném a pedálról a lábam, vagy úgy gyorsítok 100 km/óra fölé, hogy közben pörög a hátsó kerék, és dől alóla a füst, egyszóval rengeteg látványos variáció van, amelyeket szeret a közönség. Külföldön már versenyeket is rendeznek belőle, létezik világ- és Európa-bajnokság. Idehaza még kevésbé ismerik, de egyre népszerűbb sportág. Meghívtak már bennünket különböző motoros rendezvényekre, autó kiállításra, autómotor versenyekre, legutóbb az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy felléphettünk a superbike világbajnokság záró futama előtt. Sőt, ígéretet kaptunk rá, hogy jövőre a vb összes futamán bemutathatjuk a produkciónkat. – Azt mondtad, létezik motorakrobatika-viadal. Ez miből áll? – Hasonló, mint egy műkorcsolya verseny: nyolcperces a kűr, ez idő alatt három kötelező gyakorlatot kell bemutatni, hattagú zsűri pontozása után alakul ki a végső sorrend. A motorok négyhengeresek, legalább 600 köbcentisek, a súlyuk 200 kilogramm, 100 lóerő felettiek. Hazai versenyeken több jó helyezést is elértem, voltam már első is, az előző évben pedig elindultam az Európa-bajnokságon, ahol nyolcadik lettem, ami azért is szép teljesítmény, mert sérülten motoroztam. De a versenyzésnél jobban szeretem a bemutatókat, meg az új ötletek begyakorlását. – Sokat készültél a Guinnes-rekordra? – Persze, és még többet is készültem volna, ha lett volna rá lehetőségem, ugyanis idehaza nem engednek bennünket gyakorolni, mert azt mondják, bohóckodás, nem motorozás, menjünk máshová. Pedig a Hungaroring parkolója például tökéletesen alkalmas lenne, de onnan is elzavarnak, ezért kénytelenek vagyunk éjszaka, elhagyott bekötőutakon készülni. Persze a rendőrök ott is megtalálnak minket, igaz, vannak köztük megértők, de többségében leállítják a gyakorlást. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz volt felkészülni a Guinness-rekordra, amelynek egyébként is igen szigorúak a feltételei. Például szükség van hozzá tévéfelvételre, egy vágatlan tévés anyagra, el kell küldeni két, a sajtóban megjelent cikket, CD-felvételt a teljes produkcióról, amelyet hitelesített mérőműszer diagnosztizál közjegyző jelenlétében, ezen kívül minél több prominens személyiséget kell meghívni, akik az aláírásukkal hitelesítik az eseményt. – Hol került sor a produkcióra? – A sármelléki repülőtéren értem el a rekordot, amelynek a kifutópályája két és fél kilométer hosszú, ennyi kellett ugyanis a felgyorsuláshoz és a biztonságos megálláshoz, Menetiránynak háttal a felfestett csíkok alapján tájékozódtam, a pálya szélén elhelyezett mérőműszer ötszáz méterrel a vége előtt jelezte, hogy levehetem a lábamat a gázpedálról, elkezdhetek lassítani. Három próbálkozás volt, az elsőn 125 km/órás sebességgel mentem, a másodikon 178-cal, a harmadikon már 200,726-tal. Érdekes, ezt a három alkalmat kivéve azelőtt egyszer sem izgultam, szinte természetes volt, hogy így motorozzak, de ott, akkor, amikor felvonultak a tévékamerák, megjelent a sajtó, a hivatalos emberek, és azt mondták, na, Szabolcs, kezdheted, a szívem a torkomban dobogott. De sikerült, boldog voltam, és ha minden igaz, a jövő év elején - elsőként a streetfighteresek között - bekerül a nevem a Guinness-rekordok könyvébe. – Nézzük az árnyas oldalt! Szoktál például esni? – Nagyokat nem, a bemutatókon például egyáltalán nem, csak gyakorlás közben, de még nem tört el semmim sem, csak kisebb-nagyobb horzsolásokat szoktam összeszedni. Mondom is mindig, hogy a közúti közlekedés sokkal veszélyesebb, mint amit mi csinálunk: tavaly például egy busszal való frontális ütközéskor sérültem meg. A sofőr balra, nagy ívben akart befordulni, miközben nekem volt elsőségem, szabályosan mentem a motorommal, de a sofőr nem vett észre, emiatt aztán "nekirongyoltam" a busznak - ő volt az erősebb... Szerencsére nem történt nagyobb bajom, öt öltéssel össze kellett varrni a térdem alatt a szétnyílt bőrt, megsérült a csuklóm, a motorom összetört, rendbe kellett hozni, hogy részt vehessek az Európa-bajnokságon. Elképzelhető, ilyen előzmények után mennyire jó érzéssel töltött el az elért eredmény.borsay0004 – Az eddigi beszélgetésünk alapján úgy látom, egy lottófőnyeremény sem tántorítana el ettől a sportágtól. Így van? – Pontosan, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim a foglalkozásom, és még meg is élek belőle. Persze néha kitöltök egy-egy szelvényt, no nem azért, hogy lógassam a lábamat életem végéig. Ugyanezt csinálnám, csak ingyen. Elmennék a Copacabanára, le-föl motoroznék, közben bemutatnám az összes produkciót. Ha odajönne a rendőr, hogy megbüntessen, mosolyogva kifizetném a bírságot...– A sármelléki repülőtéren értem el a rekordot, amelynek a kifutópályája két és fél kilométer hosszú, ennyi kellett ugyanis a felgyorsuláshoz és a biztonságos megálláshoz, Menetiránynak háttal a felfestett csíkok alapján tájékozódtam, a pálya szélén elhelyezett mérőműszer ötszáz méterrel a vége előtt jelezte, hogy levehetem a lábamat a gázpedálról, elkezdhetek lassítani. Három próbálkozás volt, az elsőn 125 km/órás sebességgel mentem, a másodikon 178-cal, a harmadikon már 200,726-tal. Érdekes, ezt a három alkalmat kivéve azelőtt egyszer sem izgultam, szinte természetes volt, hogy így motorozzak, de ott, akkor, amikor felvonultak a tévékamerák, megjelent a sajtó, a hivatalos emberek, és azt mondták, na, Szabolcs, kezdheted, a szívem a torkomban dobogott. De sikerült, boldog voltam, és ha minden igaz, a jövő év elején - elsőként a streetfighteresek között - bekerül a nevem a Guinness-rekordok könyvébe.közlekedés sokkal veszélyesebb, mint amit mi csinálunk: tavaly például egy busszal való frontális ütközéskor sérültem meg. A sofőr balra, nagy ívben akart befordulni, miközben nekem volt elsőségem, szabályosan mentem a motorommal, de a sofőr nem vett észre, emiatt aztán "nekirongyoltam" a busznak - ő volt az erősebb... Szerencsére nem történt nagyobb bajom, öt öltéssel össze kellett varrni a térdem alatt a szétnyílt bőrt, megsérült a csuklóm, a motorom összetört, rendbe kellett hozni, hogy részt vehessek az Európa-bajnokságon. Elképzelhető, ilyen előzmények után mennyire jó érzéssel töltött el az elért eredmény.

2002. november 20.

A 2003-as világbajnokságon a portugál Domingos motorja elromlott, miután bejutott a döntőbe, de senki sem akarta kölcsönadni a gépét, hogy tovább folytathassa a versenyt, kivéve Borsay Szabolcsot, aki negyedmagával két órán keresztül szerelte a motorját, hogy a legjobb eredmény születhessen: a portugál fiú a harmadik helyet szerezte meg. Szabolcs egyébként mind a mai napig az egyetlen magyar motoros, aki hivatalos és hitelesített világcsúcsot ért el. Az új világcsúcs, amely 2002. július 2-án született a Sármelléki repülőtéren, a 2004-es Guinness-rekordok könyvében jelent meg, és szerepel a 2005-ös kiadásban is, tehát ez ideig a rekordot nem döntötte meg más. A motorozás minden válfaját imádja, akár a Pannonia ringen való száguldásról van szó, akár a nyáregyházi krosszozásról, a legközelebb mégis a bemutatózás áll a szívéhez. A naptárja tele van a bemutatók időpontjaival: júniusban például hét meghívásnak tett eleget. Szeptemberben azonban újabb világcsúcsra készül: 240 km/órás sebességgel, a menetiránynak háttal szeretné megdönteni saját rekordját!

Komment a cikkhez


+ 5 = tizrnnégy


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges