Igaly Diána (sportlövész)

Még legalább egy olimpia

igakyjoVidám család veszi körül, olyan, amelyikben a humor játssza a főszerepet. Igaly Diána ennek megfelelően állandóan mosolyog, öröm ránézni, mert mindemellett erőt sugároz. Édesapja 1968-ban kezdett a sportlövészettel foglalkozni, amelyhez édesanyja is kedvet kapott. A lőtérre magukkal vitték a lányukat is, aki szinte ott nőtt fel. A szülők nem szerették volna, ha Diána ezt a sportágat választja, ezért hatévesen a kezébe nyomtak egy puskát, próbálja ki, hátha elmegy a kedve a fülébe zúgó nagy durranástól, és a puska ütésétől. Tévedtek, a kicsi lány – talán éppen a tiltás miatt –, egyre jobban vonzódott a lövészethez. Az lett a vége, hogy korkedvezménnyel, tizennégy évesen elkezdett versenyezni. Természetesen édesapja tartotta az edzéseit. Az áldozatos és kimagasló munka meghozta a gyümölcsét, egyre-másra nyerte idehaza és külföldön az érmeket. Azonban 1991 szentestéjén történt valami, ami majdnem kettétörte a szépen ívelő pályát: meghalt az édesapja, akinek a sikereit köszönhette. Édesanyja azonban rábeszélte, folytassa a versenyzést, úgyhogy amikor kicsit enyhült benne a gyász, úgy döntött, nem hagyja abba – fél év múlva a nyakába akasztották a világbajnoki aranyérmet. – Atlantában, 1996-ban felvették az olimpia műsorába a női skeetet, ekkortól lehetett komolyan gondolni arra, hogy elkezdjek dolgozni a Sydneyben való elindulásért. Az 1998-as világbajnoki aranyéremmel sikerült kivívnom a részvételi jogot, attól kezdve pedig mindent alávetettem a felkészülésnek. Ha például nyolc kilométeres futás volt a penzum, rátettem még ötszáz métert, miközben arra gondoltam: ezt az olimpiáért teszem. Ahhoz; hogy végül sikerült megszereznem a igalybronzérmet, rengeteg szerencsés momentumnak kellett összejönnie. Arra gondolok például, hogy abban a lőállásban, amelyikben lőttem, nem fújt annyira a szél, mint a többiben, ezért kevésbé dobta meg a korongot, ami kicsit megkönnyítette a helyzetemet. De előfordult olyan is, hogy egyszer nem hajtottam végre tökéletesen a mozgássort, mégis eltaláltam a korongot. A siker sokszor ilyen apró momentumokon múlik, még akkor is, ha valaki abszolút felkészült, tehát mind fizikailag, mind szellemileg a csúcson van. Vallom, a sikerhez nagy adag szerencse is kell - nekem, hál' Istennek, jó barátom. – A lőálláson kívül is? – Természetesen, hiszen mi másnak köszönhetem azt a környezetet, amelybe beleszülettem. Az élet szeretete és a humor határozta meg odahaza a légkört, amely tovább él a saját családomban is. Pedig ahhoz, hogy valaki kiemelkedőt nyújtson, sok mindenről le kell mondania, többek között arról, hogy annyi időt töltsön a szeretteivel, amennyi jólesik. – Ez áldozatot jelent a fiadnak is, hiszen nem vagy vele olyankor; amikor esetleg a legnagyobb szüksége lenne rá. Ő hogyan éli meg ezt? – Nagyon büszke rám, felnőttként fogja fel a helyzetet, és tisztában van vele, mekkora szerepe van a sikerben. Elfogultság nélkül mondhatom, szuper intelligens gyerek. Most, amikor megkezdődik a téli időszak, egy kicsit lazább lesz a program, igaliyeremmeltöbb idő jut a szeretteimre, úgyhogy bepótoljuk a lemaradást. Azután tavasszal, ahogy az időjárás megengedi, megkezdem az újabb felkészülést, ha lehet, még a mostaninál is keményebben, mert tisztában vagyok vele, mire van szükség a lehető legjobb eredmény eléréséhez. A célom ugyanis az, hogy még legalább egy, de ha erővel bírom, két olimpián sikert érjek el hazám színeiben. Az a szeretetáradat ugyanis, amely felénk sugárzik idehaza az emberek részéről, amióta hazajöttünk Sydneyből, leírhatatlan. Szegényebb lennék, ha ebben nem részesültem volna, ezért az összes meghívásnak eleget teszek, és tőlem telhetően mindent elkövetek azért, hogy a következő olimpia után is hasonló örömben részesítsem a magyar embereket.

2000. november 8.

2002 a gyász éve volt a családban: elveszítette a nagymamáját, aki rendkívül közel állt hozzá -- együtt laktak. Ugyanebben az évben búcsúztak a nagynénjétől is, a következő év nyarán a keresztanyja is elhunyt. A sok csapás hatására az addiginál is keményebben vetette bele magát a munkába, ennek eredményeként 2002-ben világbajnokságot nyert, és ezzel kivívta az olimpiai részvételi jogot. A következő évben, 2003-ban bronzérmet szerzett a vb-n. Következett a 2004-es athéni olimpia, amelyre így emlékszik vissza: ,,Megvalósult egy csodálatos álom, olimpiai bajnokságot nyertem, ezzel megkaptam mindent, amit egy sportoló kívánhat magának. Sokáig elérhetetlennek tűnt, hiszen a skeet csak 1996-ban került fel az olimpiai sportágak közé. Beteljesedettnek érzem magam, és határtalanul boldognak, mert édesapám munkája nem veszett kárba. Köszönettel tartozom a családomnak, amely mindvégig mellettem állt és támogatott abban, hogy elérjem ezt az eredményt.’’ Az idén világbajnokságra készült, de egy nappal az utazás előtt megsérült, futóedzésen kifordult a jobb bokája, részleges bokaszalag-szakadást szenvedett, emiatt nem utazhatott a csapattal. Ám jövőre vb-t, Eb-t és Világkupát is rendeznek, így több lehetősége is nyílik, hogy megszerezze a kvalifikációt a pekingi olimpiára, ugyanis a célja, hogy elinduljon a következő ötkarikás játékokon is.

2005. július

Komment a cikkhez


egy × = 4


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges