Kásás Tamás (vízilabdázó)

Minden éjjel az aranyéremről álmodtunk

Montreal óta nem nyert aranyérmet olimpián vízilabda válogatottunk. Sydneyben újból sikerült – huszonnégy évet kellett várni rá! Igaz, esélyesként érkeztek a játékokra a pólósaink, de senki sem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz. A csoport mérkőzések során elszenvedett két vereség után sokan kételkedni kezdtek a mieinkben, legyintettek, azt mondták, az olaszokon biztosan nem jutunk túl. Nem így lett, sőt, sikerült gyönyörű, erőteljes játékkal megverni az elődöntőben a jugoszlávokat, akik előzőleg meglepték a mieinket. A döntőben pedig az előtte lévő napon maratoni meccset vívó oroszokat meggyőző fölénnyel győztük le. A tavaly a világ legjobb játékosának választott Kásás Tamás az olimpián is vezéregyénisége volt válogatottunknak.

kasa– Mit szeret a legjobban a vízilabdázásban?

– A fizetésnapot! Á, dehogy, csak vicceltem. Óriási érzés, amikor tombol a közönség. Az meg külön jó, ha ezt éppen az én találatom váltja ki. Három éve pólózom a Posillipo gárdájában, a legnagyobb ünneplésben a bajnoki rájátszás utolsó mérkőzésén részesültünk.

– Ezen a meccsen öt gólt jegyeztek a neve mellé...

– Elmondhatatlanul jó érzés, zsúfolt lelátók előtt, több ezer ember szurkolása közepette betalálni az ellenfél kapujába, és utána kinézni a közönségre, amikor mindenki őrjöng és tapsol. Ez a győzelem jelentette a bajnoki címet, úgyhogy a meccs után elszabadult a pokol, mindenki betódult a medencébe, az emberek szó szerint fürödtek a boldogságban, közben énekeltek, és határtalanul boldogok voltak. A déli olaszok híresek az életvidámságukról, amely magával ragad mindenkit, akinek része van benne. Remekül érzem magam Nápolyban, ezért még három évre aláírtam a csapathoz. Még az is meglehet, hogy ott maradok, bár eredetileg nem így terveztem, de néhány hónapja megismertem egy olasz lányt, lehet, hogy a kedvéért meggondolom magam...

– Az imént elmondta, mit szeret a vízilabdázásban, most kérem, mesélje el, mi az; amit nem kedvel benne?

kasanagy – Hatéves korom óta pólózom, de még mindig nehezemre esik végiggyűrni az alapozást, amikor rengeteget kell úsznunk, és a tornateremben edzeni – olyankor iszonyatosan kemény munkát kell elvégeznünk. Amikor viszont bedobják a labdákat a vízbe, attól kezdve nincs gond, túl vagyunk a nehezén, kezdődik a felkészülésnek az élvezetesebb része, főleg, ha utána jönnek a sikerélmények is, különben biztosan nem mondanám, hogy húú, de jó dolog ez a vízilabda. Ha vannak sikerek, van motiváció, amiért érdemes folytatni, hiszen csak így lehet sokáig, jó kedvvel játszani.

– Ön a szorgalmas játékosok közé tartozik?

– Az idő előrehaladtával sokat változtam. Eleinte a szorgalom nem tartozott az erényeim közé. Édesapám megbízható, szorgalmas vízilabdázó volt, ő a becsületesen elvégzett munkával vált jó játékossá. Belém – állítólag – több tehetség szorult, ám kevesebb szorgalom. De most már odafigyelek az edzéseken, azt hiszem, ebben a tekintetben profi lett a felfogásom.

– Mi a felfogása a szerencséről?

– Azt mondják, a jó versenyzőnek, a jó játékosnak ebben is szerencséje van. Ezt magam is így gondolom, de az is biztos, hogy nem lehet előre felkészülni rá, vagy elvárni, hogy megérkezzen. A meccs sokszor azon múlik, hogy egy lövés a kapufáról kifelé vagy befelé pattan-e, de ha mindenkinek jól megy a játék, egy-két balszerencsés momentum is belefér.

– Hogyan ünneplik majd az aranyérmet?

– Mindenkinek a fantáziájára bízom, de óriási ünneplés vár ránk Sydneyben és odahaza egyaránt, hiszen négy éve erre készültünk, minden éjjel erre gondoltunk, erről álmodtunk. Sokszor elképzeltem már, milyen lesz, amikor felhangzik az utolsó dudaszó, hogyan fogunk örülni, őrjöngeni, ünnepelni.

kasasvizben– Most végre valósággá vált az álom: az utolsó dudaszót követően a partról beugrottak a magyarok, Kemény Dénesék persze ruhástól vetették magukat a medencébe, ahol örömünnepbe kezdett a válogatott - Montreal után 24 évvel! Gratulálunk!!!

2000. október 4.

Négy esztendeje, 2001-ben a Posillipo gárdájával újabb bajnoki címet szerzett, 2003-ban az olasz csapattal KEK-et, a válogatottal pedig világbajnokságot nyert 2003-ban. Majd a 2003-2004-es szezonban idehaza, a Vasas együttesében játszott, és ezüstérmet szerzett a csapattal. Athénban, 2004-ben, az olimpián, a magyar válogatottal másodszor is felállhatott a dobogó legfelső fokára. 2004-2005-ben megint Olaszországban vízilabdázott, és a Savona színeiben bajnokká avatták. A montreali vizes vb-n ezüstérmet szerzett a vízilabda-válogatott tagjaként. A következő idényben továbbra is a Savonában játszik, bár a szíve egyre inkább hazahúzza… A válogatottal pedig szeretne újabb aranyérmet nyerni a pekingi olimpián.

2005. június

Komment a cikkhez


4 × négy =


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges