Kásás Zoltán (vízilabda edző)

Szállodában takarított, hogy maradhasson...

kasaszolt1Sokan úgy ismerték meg, mint Kásás Tamás papáját, pedig Kásás Zoltánnak döntő érdeme van abban, hogy a fiát olimpiai bajnokként ünnepli az egész ország. Eleinte, mint játékos, később, mint edző, rendszeresen vitte magával az uszodába, ahol sokszor az egész nyarat eltöltötte "a kis Kása". Ennek persze nem egyenes következménye az olimpiai bajnoki cím, csupán az okok egyike.

– Hogyan "viseli” Tamás, hogy te vagy a papája?

– Nehezen. Mint minden más területén az életnek, a sportban sem könnyű a szülő-gyerek viszonyt a megfelelő mederbe terelni. Tamás nem igazán szereti, ha jelen vagyok a válogatott edzésein, de mostanra talán kicsit beletörődött. Sokszor előfordul, hogy szeretnék segíteni neki, de nem teszem, mert félek, hogy árt a kapcsolatunknak, ezt pedig mindenképpen szeretném elkerülni. Az életemben a legnagyobb szerencsét természetesen a fiam világra jötte jelentette, a vágyaim között pedig az első helyen szerepel, hogy ő minél sikeresebb legyen ezen a pályán, hiszen minden adottsága megvan hozzá.

– A sikerek téged sem kerültek el…

– A munkámban most értem a csúcsra azzal, hogy csapatommal, az Óbecsével Jugoszláviában mindent megnyertünk, amit lehetett: a bajnokságot, a Jugoszláv Kupát és a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ha az idén sikerülne megismételni ezt a sorozatot, igazán elégedett lennék, hiszen, ha bármelyik hiányzik a háromból, visszalépést jelentene.

– Úgy hírlik, játékosként is tovább gyűjtöd a trófeákat, miután idehaza számtalanszor nyertél MNK-t, egyszer bajnokságot az FTC-vel, ezen kívül világ- és Európa-bajnok vagy. Mesélnél egy kicsit a mostani sikerekről?

– Szívesen: két évvel ezelőtt Casablancában, az idén pedig Münchenben nyertünk világbajnokságot az ötven év feletti kategóriában, ahol együtt játszom Sárosi Lászlóval, Magas Istvánnal, Rajna Péterrel, Lutter Istvánnal, és más egykori játékostársakkal. A remek kikapcsolódás mellett egyrészt a kondíciónk karbantartását célozza a heti két edzés, másrészt a versenyekre való felkészülés során végigéljük ugyanazokat a reakciókat, amelyek annak idején "élesben" is jellemzőek voltak ránk, ettől szinte visszafiatalodunk, és jókat szórakozunk – egymáson. Érdekes, hogy a meccsek előtti izgalom mindannyiunkat elővesz, mintha az életünk függne a győzelemtől, halálosan komolyan veszünk minden mérkőzést, ugyanúgy, mint régen: miközben az éveink száma növekszik, a drukk cseppet sem csökken bennünk. Mindemellett roppantul élvezzük, hogy még mindig nyerünk.

kasas-1 – Melyik a kedvenc szerencsejátékod?

– Háromról is beszámolhatok: ötös-; hatoslottó és a Skandináv lottó. Nem költök rájuk sokat, hetente ezer forintot, amellyel megadom magamnak az esélyt, hogy nyerjek. Tudod, szeretek utazni, vagyis legfeljebb egy szép lakást és egy jó autót vásárolnék a nyereményből, a többiből bejárnám a világot, pontosabban először Magyarországot, és csak azután a világot, mert idehaza is annyi a látnivaló, ami kimaradt eddig az életemből, ezt pótolnám. Azután szívesen elmennék megint Ausztráliába, oda, ahol valamikor játékos edzőként dolgoztam. Sajnos, a vízilabdázás nem tartozik a profi sportágak közé ezen a földrészen, ezért mindenféle munkát elvállaltam, hogy kint maradhassak. Brisbane legnagyobb szállodájában nappal a konyhán dolgoztam, éjjel a szobaszerviznek készítettem az ételt, aztán kora reggel elmentem edzésre. De dolgoztam felhőkarcolón, ahol csövön kaptuk a levegőt, azután bárban vállaltam munkát, no meg teherautó sofőrként és tapétázóként is kerestem a kenyeremet. Egyszóval életem egyik legnagyobb kalandját jelentette az ott eltöltött tizenhárom hónap. Ha tehát nyernék a lottón, bejárnám újra a régi helyeket.

2000. október 18.

Az Óbecse gárdájával 2001-ben sikerült megismételni a bajnoki- és a kupaelsőséget. 2002-ben a görög Olympiakosz együttesének irányításával bízták meg, ahol két év alatt kétszer nyert görög bajnokságot a gárdával, kétszer voltak elsők a Görög Kupában, ezen kívül megnyerték a Bajnokok Ligáját, valamint az európai Szuperkupát. A 2003-2004-es bajnokságban a Vasas együttesét irányította, ezüstérmet nyert csapatával. Hódmezővásárhelyen – egyelőre kísérletképpen – megbízták a klub technikai vezetésével, a városban vízilabda-tagozatos osztályt indítottak, a gyerekek másodikos kortól kapnak ilyen jellegű képzést. A válogatottban továbbra is Kemény Dénes mellett dolgozik, közösen készítik fel a csapatot a soron következő világversenyekre, valamint a 2008-as pekingi olimpiára.

2005. június

Komment a cikkhez


2 × hét =


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges