Kökény Beatrix (kézilabda)

A legszebb sportolói álom

Szerencse tekintetében mindenképpen a kiváltságosok közé tartozik Kökény Beatrix, a Herz-FTC válogatott kézilabdázója: négyszer nyert bajnokságot, ötször Magyar Kupát a zöld-fehérekkel, a válogatottal Európa-bajnoki bronzérmet 1998-ban, világbajnoki ezüstérmet 1995-ben, és olimpiai bajnoki bronzérmet szerzett 1996-ban Atlantában.

Melyik a legkedvesebb érem?

kokeny2 -  Bár mindenki szemében az olimpiai harmadik helyezés a legértékesebb, nekem legalább olyan sokat jelent a vb második helyezés, amelyet idehaza értünk el, hiszen hazai környezetben világversenyen eredményesen szerepelni, semmihez sem hasonlítható boldogság. A mai napig tisztán él bennem a világbajnokság emléke. Az olimpiára kijutni minden sportoló legnagyobb álma. Ha semmi sem jön közbe, másodszor is ott lehetek az ötkarikás játékokon, de addig is mindent megteszek, a legkeményebb munkára is hajlandó vagyok azért, hogy szerepelhessek Sydneyben.

-  Ha jól tudom, az atlantai olimpia emléke másért is kedves...

– Ez igaz, a férjemmel az olimpiának köszönhetjük egymást: ott ismerkedtem meg Imre Gézával, aki érmet szerzett vívásban. Mi, kézilabdások nem ismertük őt, de mindenképpen szerettünk volna gratulálni neki a nagyszerű eredményhez. A nyakában függő akkreditációs kártyáról olvastam le a nevét, így kezdődött az ismeretségünk. Azután, amikor hazajöttünk, és az olimpiai érmesekkel együtt élménybeszámolókon vettünk részt, közelebb kerültünk egymáshoz, a szimpátiából szerelem született, tavaly nyáron pedig összeházasodtunk. Elárulom, hogy mindketten szeretünk lottózni, azelőtt is fogadtunk, amikor még nem ismertük egymást, de amióta együtt vagyunk, gyakran, beugrunk valamelyik lottózóba, leginkább persze akkor, ha nagy a nyeremény.

-  Segíti a kapcsolatotokat, hogy mindketten sportoltok?

kokeny160 - Igen, mert mindketten megértjük, ha a másik sokáig távol van, akár versenyen, akár edzőtáborban, de az is igaz, hogy a sok elfoglaltság miatt, eddig még nem sikerült közösen nyaralnunk, mert amikor szünetet kapunk a Fradiban vagy a válogatottban, akkor biztosan Gézának jön közbe valami. Más problémánk szerencsére nincs, de ez is csak addig tart, amíg versenyzünk. Most harmincegy éves vagyok, az olimpia után családot szeretnénk, úgyhogy azután megváltozik az életünk, több időnk lesz egymásra.

- Kívülállóként úgy érzem, a mostani válogatott remekül együtt van, talán éppen a magyarországi világbajnokságot megelőzően volt tapasztalható a mostanihoz hasonlítható csapatszellem. Tévedek?

- Egyáltalán nem, sőt azt kell mondanom, hogy ez a válogatott még az említettnél is jobb, mert minden poszton legalább két, hasonló kvalitású játékosa van. Remélem, ez az eredményekben is megmutatkozik majd.

- Sokáig sérült voltál. Amikor még nem lehetett tudni, teljesen rendbe jön-e a lábad, megfordult a fejedben, hogy nem térhetsz vissza a pályára?

– Egyetlenegy percig sem gondoltam arra, hogy valami megakadályozhat abban, hogy megint teljes értékű tagja lehessek a csapatomnak: alapvetően optimista beállítottságú ember vagyok, mindig a legközelebbi cél foglalkoztat. A rossz tapasztalatok arra jók, hogy tanuljunk belőlük, nem pedig arra, hogy rágódjunk rajtuk.

-  Gondolkodtál már azon, mihez kezdesz a versenyévek után?

-  Még nem tudom pontosan, de mindenképpen a sport közelében szeretnék maradni, ám ezen ráérek majd akkor törni a fejemet, ha eljön az ideje, addig azonban teljes figyelmemmel az olimpiára koncentrálok.

2000. április

Pályafutása befejezéséig még négyszer nyert bajnokságot az FTC-vel, valamint két Magyar Kupa-győzelmet, a válogatott csapat tagjaként ezüstéremmel tért haza a sydneyi olimpiáról, és még ez év decemberében Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, majd elbúcsúzott, aki korosztályának egyik legkiválóbb játékos egyénisége volt, s akit nem csak játéktudása, hanem emberi kvalitásai is a legjobbak közé emeltek. Azóta két gyermeke született, a kisebbik júniusban volt egyéves. Jelenleg az FTC utánpótlás szakág-igazgatója, tavasszal beválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagjai közé. Amikor megkérdeztem, sikerült-e feldogoznia, hogy az olimpián az aranyéremből ezüst lett, a következőket válaszolta: ,,A pályafutásom miatt elégedettnek mondhatom magam, bár sajnálom, hogy nem sikerült a Fradival kiharcolni a KEK-győzelmet, valamint a válogatottal az olimpiai elsőséget, de mindez eltörpül a boldogság mellett, amelyet a két gyermekem jelent, ők mindenért kárpótolnak.’’

2005. június

Komment a cikkhez


kilenc − = 5


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges