Kántor Sándor

Kriszta

kantorsanyiElmondhatatlanul büszke vagyok rá, hiszen abban a sportágban vált napjaink legeredményesebb magyar sportolójává, amelyik a legközelebb áll a szívemhez. Igaz, a hazai röplabdázás elveszítette régi fényét – egyéb sportágakhoz hasonlóan a nemzetközi mezőny második vonalában foglal helyet, éppen ezért tartom igazán nagy eredménynek, ha valaki ebből a közegből képes kiemelkedni. Kántor Sándor 32 évesen 131-szeres válogatott. Kaposváron háromszor volt bajnok, háromszor nyert Magyar Kupát. Majd 1995-ben és 1996-ban a németországi Dachauban újabb két bajnoki aranyéremmel szaporodott a gyűjteménye, ugyanebben az évben a Bajnokok Ligájában döntőt játszott, a következő évben a Német Kupában volt első a csapata. A Szuper Kupában, amelyet Európa négy legjobb klubcsapata között rendeznek meg, ezüstérmet szerzett. Azután a világ legerősebb bajnokságában, Olaszországban újabb sikerek következtek: 1998-ban, a Forli csapatában megkapta a Molten cég által alapított Év játékosa címet, 1999-ben a Modenával ezüstéremmel zárta a bajnoki idényt, az Olasz Kupában a harmadik helyen végzett, ezt sikerült megismételni 2000-ben is, amelyhez hozzájött az Európa Kupa második hely. A következő esztendőben, a Cuneo játékosaként megkapta a legjobb játékosnak járó Aranylabda díjat, 2002-ben elhódította csapatával az Olasz Kupát, valamint az Európa Kupát.

– Két évvel ezelőtt szerződött Japánba, a Panasonic Osaka csapatába, amelyik nyolc éve szeretett volna a legjobb négy közé jutni a bajnokságban. Az ön igazolása ragyogó befektetésnek bizonyult, hiszen a gárda az elmúlt évben a harmadik helyen végzett. Ebben bizonyára óriási szerepe volt annak, hogy 2001-ben a világ második leggyorsabb nyitója volt: felugrásos szervája nyomán 126,8 km/órás sebességgel csapódik a labda az ellenfél térfelére, az ütéseivel hasonló sebességet képes produkálni – az ég mentsen meg bárkit attól, hogy váratlanul eltaláljon egy kósza labdája. Az eredményei azt mutatják, hogy jókora tehetséggel megáldva érkezett a világra…

– Ezt nem így gondolom: szerintem a tehetség csupán húsz százalékot nyom a latban, a többi elszántság, figyelem, energia befektetés és szorgalom kérdése. Erről hasonlóan gondolkodom, mint a világhírű Polgár lányok édesapja, aki bebizonyította, hogy a gyerek, ha időben elkezdenek foglalkozni vele valamilyen területen, akkor képes a legnagyobb eredmények elérésére. Nos, ha ebből a szempontból megnézem a rólam készült fotókat, azt látom, hogy szinte minden képen ott van a közelemben egy labda, amelyet természetesen a szüleim tettek oda. Ez nyilván döntően befolyásolta a pályaválasztásomat, no meg azt, hogy elég korán összebarátkoztam a labdával, kifejlődött a kézügyességem. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha zongora áll a közelemben, azon ügyesedtem volna. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy engem nem tartottak különösebben tehetségesnek, volt viszont egy csapattársam, akinek nagy jövőt jósoltak, mégsem váltak be a hozzá fűzött remények. Talán, mert nem tűzött ki magának határozott célokat, én pedig igen, ezen kívül az edzéseket mindig komolyan vettem, sosem azért mentem edzeni, hogy eltöltsem az időmet, hanem, hogy még többet kihozzak magamból. Emlékszem, tizennyolc évesen nyolc hónapon keresztül félretettem a fizetésemet, hogy megvehessek egy speciális amerikai cipőt, amelyik a ruganyosságot fejleszti, majd három hónapig minden edzés után ott maradtam az edzőteremben, hogy elvégezzem a hozzá tartozó gyakorlatokat, ennek köszönhetően 13 centiméterrel javult a ruganyosságom, megerősödött a térdem és a bokám. Ezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy amibe az ember belefektet, abból előbb-utóbb ki is vesz – ez a hitvallásom, amelyet az élet mindig visszaigazol számomra.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki folyamatosan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtson?

– Úgy vettem észre, a sportolóknál különösen nagy a jelentősége, megfelelő-e a kapcsolatuk a magánéletben. Nekem ebben igencsak szerencsém volt, mert a feleségemben, Krisztában, akivel tizenhárom éve ismerkedtem meg, tökéletes társra leltem. Előtte többnyire futó kapcsolataim voltak, legfeljebb néhány hétig tartottak. Egyetlen egy lánnyal jártam nyolc hónapig, akivel bárhol szívesen mutatkoztam, mert rendkívül csinos volt, de kiderült, hogy a hűség nem tartozott az erősségei közé, emiatt meglehetősen csalódott állapotba kerültem. Ekkor ismerkedtem meg a későbbi feleségemmel. Nem felejtem el a dátumot, mert az a nap megváltoztatta az életemet, 1990. március 3-án került sor arra a farsangi vetélkedőre, amelyet Kaposváron, a városi sportcsarnokban rendeztek: különböző sportágak versenyzői versengtek egymással, ügyességi meg váltóversenyek szerepeltek a műsoron. A győztesek kaptak egy kis játékegeret, az enyémre ráírtam, Krisztának szeretettel, és odaadtam neki. Azelőtt nem ismertem a szerelmet, vele egyszeriben rátaláltam, amelyet azóta is féltve őrzünk. Szerintem minden férfiban, fiatal korában benne van, hogy habzsolja a nőket, aztán megnyugszunk, ha összehoz a sors az igazival.

– Ezek szerint ön is habzsolta?

– Egy akkora városban, mint Kaposvár, hamar népszerűvé válik az ember, különösen, ha országos bajnokságok sorozatát nyeri. Rengetegen megismernek az utcán, odajönnek, kérdezősködnek, gratulálnak, érzed, hogy a tenyerén hord a város. A nők pedig igencsak kedvelik az ismert férfiakat, szinte csak választanod kell közülük. Az ilyesmi fiatalon rendkívül csábító, később azonban rájön az ember, hogy a felfokozott érdeklődés nem a személyének, sokkal inkább a hírnevének szól. Emlékszem, tizenhét éves koromban történt, utaztam a buszon, egy rendkívül csinos, mint utóbb kiderült, nálam tizenhét évvel idősebb hölgy állt mellettem, láthatóan felismert, és megszólított: ,,Ugye, maga a röplabdás? Nem tudja, véletlenül, hány óra? Van két és fél óra szabadidőm, nem ér rá?’’ Épp ebédelni indultam, de egyből elpárolgott az éhségem, szerencsére a délutáni edzésig még volt időm. Azóta is hálás szívvel gondolok erre a hölgyre, hiszen ő volt az, aki megtanított a testi szerelemre – azóta nem csapom össze… Érdekes, hogy talán ennek a jó emléknek tulajdonítható, hogy mindig is az idősebb hölgyek vonzottak.kantor245

– Egyéb vonzerő?

– A formás, izmos, sportos szép láb nagyon meg tud fogni, sokáig képes vagyok gyönyörködni benne. Persze fontos, hogy összességében is jól mutasson egy nő, de az első pillantásom a lábára esik. Lehet, hogy meglepő, de amióta megtudtam, hogy Japánban, ahol második éve röplabdázom, a hölgyek tarkója a legfontosabb külső szempont, azóta úgy gondolom, a vádli mániámmal sehol sem vagyok a japánokhoz képest. Felvetődhet a kérdés, hogyan mennek férjhez a hosszú hajú japán lányok, akiknek nem látszik a tarkójuk. Nos, a különböző szertartások alkalmával, mint például a teaszertartás, a nők a hajukat kontyba tűzik, és valamilyen mézszerű festékkel mindenféle cirkalmas, szépen kiművelt mintákat festenek a nyakukra, hogy tovább fokozzák a férfiak érdeklődését.

– Jó néhány éve ismerjük egymást, ezért elmondhatom, hogy férfit, tizenhárom évi házasság után akkora elragadtatással beszélni a feleségéről, mint ahogyan ön teszi, még nem hallottam. Krisztának melyek azok a belső értékei, amelyek a szerelmüket a mai napig életben tartják?

– Jó magyar kifejezéssel élve: spanol engem, azaz ösztönöz, méghozzá arra, hogy mindig új kihívásokat tűzzek magam elé, olyanokat, amelyek előrevisznek a pályámon. Szokásom minden évben kitűzni magam elé egy célt, az előző évinél magasabb szintűt, eltervezem továbbá, hogy milyen ajándék jár érte. Elmondhatom, hogy eddig minden évben sikerült teljesítenem. Abban az évben például, amikor a feleségem harminchárom éves volt, elhatároztam, hogy készíttetek egy gyűrűt, annyi kis brillel, ahány éves. Rendkívül ösztönzően hatott rám, hogy miatta kell hajtanom, hogy az aktuális terv teljesítése azért különösen fontos, mert neki szeretnék valami egészen különleges örömöt szerezni. Mondanom sem kell, hogy a hatás nem maradt el, azt a boldogságot, amely szétáradt az arcán, amikor meglátta az ajándékot, sosem felejtem el – nem is tudom, melyikünk volt boldogabb, de ezek azok a pillanatok, amelyek miatt igazán hálásak lehetünk az életünkért…

– Szokta önt kritizálni?

– Persze. Tudja, mielőtt Krisztával megismerkedtem, a nagyapám sokat segített azzal, hogy kijárt a mérkőzéseimre, és elmondta a véleményét a teljesítményemről. Amióta Kriszta velem van, megteszi ugyanezt, ami roppantul fontos a számomra, hiszen nem látom magam kívülről, nem mindig tudom megítélni a játékomat. Az észrevételeit viszont úgy tálalja, hogy nem bánt meg vele, sőt, arra ösztönöz, hogy legközelebb kijavítsam a hibát. Szívesen elfogadom a kritikát tőle, mert még többet képes kihozni belőlem. Kevés olyan nőt ismerek, aki azért hajt téged, feláldoz mindent érted, hogy vidd valamire. Márpedig ő a Somogy-megyei Hírlapnál a szerkesztői állását hagyta ott miattam, amikor felajánlottak nekem egy németországi szerződést. Akkor már három éve együtt jártunk, de nem tudtuk, mi vár ránk odakint, kibírja-e a kapcsolat a megpróbáltatásokat. Kriszta kivett egy éves fizetés nélküli szabadságot, kijött velem Németországba, és mindent megtett értem: reggelivel ébresztett, délben ebéddel, este vacsorával várt mindennap, az ujjamat sem kellett mozdítanom, csak edzenem és aludnom kellett. Amikor eltelt az év, és nyáron hazajöttünk szabadságra, azt mondtam neki, úgy érzem, menni fog a közös életünk, és megkértem, hagyja ott a szerkesztőséget. Megtette, és odakint tovább motivált, maximálisan hitt bennem, gyakran elmondta: tudom, hogy képes vagy arra, hogy még jobb legyél – ezek a momentumok még jobban összehozták a kapcsolatunkat. Egyetlen egy probléma volt csupán…

– Mégpedig?

– Krisztának nem volt fizetése, az enyémből éltünk, ám olyankor, amikor például születésnapom volt, tőlem kellett pénzt kérnie az ajándékra, ami zavarta, mert úgy nézett ki, mintha végső soron magamnak vásároltam volna. Kitaláltunk egy remek rendszert, ami azóta is működik: az otthon elvégzett munkáért minden hónapban meghatározott összeget adok neki, amelyből szabadon gazdálkodhat.

– Most hol tart a kapcsolatuk?

– Hétévi együttélés után összeházasodtunk, született két csodálatos gyerekünk, Mercedes lányunk ötéves, Kevin hároméves. Elmondhatom, hogy tökéletes boldogságban élünk, hiszen Kriszta olyan társ, akiből erőt meríthetek, nyugalmat sugároz, és biztonságot nyújt, mellette nincs igényem arra, hogy más nőt meghódítsak, ugyanis mindketten vigyázunk arra, hogy változatos maradjon a házasságunk. Gyakran randevúzunk, minden héten szakítunk időt arra, hogy a gyerekek nélkül elmenjünk valahova szórakozni. Olyankor nem melegítőben jövök ki edzésről, mint máskor, hanem kiöltözök, amit a feleségem nagyon szeret. A szerelmi életünk sem vált unalmassá, a változatosságról persze gondoskodni kell, például úgy, ahogyan annak idején Olaszországban történt, amikor Modenában játszottam: kiadtak egy ízléses, szép kivitelezésű naptárat, melyben minden hónap más szerelmi ötletet kínált, én pedig hetente bevetettem odahaza az újdonságot, ami persze feltűnt a feleségemnek, aki már-már azt hitte, hogy idegen pályán okosodom, és kezdett idegeskedni. Amikor hazavittem, és megmutattam az ötletgazda naptárat, természetesen megnyugodott. De előfordult olyan is Japánban, hogy otthon voltak a gyerekek, amikor leküzdhetetlen vágy lett rajtunk úrrá, ám azt is megoldottuk: Japánban, ugye, elhúzható ajtók vannak, nos, elmondtuk a gyerekeknek, hogy most anyu meg apu elutazik taxival, majd behúztuk a ,,taxi’’ vagyis a hálószoba ajtaját, de felhívtuk a figyelmüket, hogy Osakától Tókióig hosszú az út. A gyerekeknek rendkívül tetszett a játék, és türelmesen vártak, míg megérkeztünk, majd óriási örömmel üdvözöltük egymást a viszontlátás alkalmából, mint ahogyan az igazi utazások alkalmával szokás. Egyébként azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy nő megnézzen egy szexfilmet, és a változatosság kedvéért ő merítsen új ötleteket, elvégre az újítás nem feltétlenül a férfi dolga.

– Mi az, ami biztosan a férfi dolga?

– E-vitamint szedni, és óvszert használni! Ezt csak félig szántam humornak, mert ha az utóbbira nem figyel valaki, akkor a kaland következménye hosszú lesz és drága. Amit szintén fontosnak tartok, hogy a kiegyensúlyozott kapcsolathoz meg kell találni a nő gyengéit, amelyek minden mozdulatában benne rejlenek, csak fel kell fedezni. Ezek a figyelmességek ezerszeresen megtérülnek. Előfordul olyan is, hogy áldozatot kell hozni, például, amikor két program közül kell választani, mondjuk a focimeccs és a mozi közül. Ha a hölgy észreveszi, hogy hajlandó vagy lemondani a meccsről a kedvéért, legközelebb ő is szívesen jár majd a kedvedben. Persze nem tanácsos már a kapcsolat elején a kényeztetés minden válfaját bedobni, ellőni az összes puskaport, mert akkor mi marad későbbre. Érdemes tehát szépen beosztani a figyelmességeket, és mindig újakon törni a fejünket. A jó kapcsolat az idő előrehaladtával egyre magasabb szintre jut, ezekre oda kell figyelni, és megtartani, azután innen feljebb lépni, frissíteni, újból és újból táplálni a szerelmet. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ekkora boldogságot, de azt igen, hogy megpróbálom visszaadni, amit kapok, mindent megteszek, hogy nap, mint nap meghódítsam, hogy megtartsam magamnak – a feleségemet.

2003. december

Komment a cikkhez


− 3 = hat


Copyright © 2011 - Mindenamiegeszseges